«Alá van aknázva a nyelv». Szolláth Dávid beszélgetése Németh Gáborral. A kritikus bevezetőjével // «La lingua è un campo minato». Dávid Szolláth a colloquio con Gábor Németh. Con una premessa del critico

Abstract

Szolláth Dávid rövid bevezető cikke betekintést ad Németh Gábor magyar író (szül. 1956) életművébe és annak magyar kulturális kontextusába. A kétrészes budapesti beszélgetés középpontjában Németh két legismertebb regénye a Zsidó vagy? (2004) és az Egy mormota nyara (2016) áll, az író és a kritikus a regények főbb témaköreit, társadalmi, politikai, világszemléleti és kulturális kérdéseit járják körül. A kiindulópont az idegenség általános tapasztalata, valamint annak konkrét megnyilvánulásai a zsidóság, a bevándorlók vagy a szegénység kapcsán. Sok szó esik általában az Európát, az európai szubjektumot érő mai kihívásokról, és konkrétan Közép-Európa sajátos helyzetéről, a mai magyar rezsim öndefiníciós kísérleteiről, a Balkánról, mint Európa «tudattalanjáról», Hollandiáról, Olaszországról és az «olaszságról», ahogyan azt egy Rómába sokat járó magyar író látja. És előkerül számos irodalmi kérdés is, szó van nyelvről, az aláaknázott szavakról, és a szóképek világképet sűríteni képes erejéről, valamint kifejezések «PC» jellegű tabusításáról.

Alla breve introduzione che fornisce un quadro sintetico dell’opera dello scrittore ungherese Gábor Németh (n. 1956) nel contesto culturale ungherese, segue una conversazione (svoltasi a Budapest) in due parti, al centro della quale campeggiano i due romanzi più noti di Németh, ovvero Zsidó vagy? (2004, Sei ebreo?) e Egy mormota nyara (2016, L’estate di una marmotta). Lo scrittore e il critico esaminano i temi principali delle due opere: questioni sociali, politiche, culturali, di visione del mondo. Il punto di partenza è l’esperienza generale dell’estraneità, così come le sue manifestazioni specifiche in relazione all’identità ebraica, agli immigrati o alla povertà. Un altro tema fondamentale è quello delle sfide odierne che l’Europa e il soggetto europeo in generale si trovano ad affrontare, con un’attenzione concreta alla situazione specifica dell’Europa centrale, ai tentativi di autodefinizione dell’odierno regime politico ungherese, ai Balcani come «inconscio» dell’Europa, ai Paesi Bassi, all’Italia e all’«italianità» nella prospettiva di uno scrittore ungherese che di frequente soggiorna a Roma. Emergono, nel corso della conversazione, diverse questioni letterarie, a partire dalla lingua, passando per le parole «minate», il potere che hanno le figure retoriche di condensare una visione del mondo, fino alla tabuizzazione di determinate espressioni, in nome del politically correct.